2014. január 19.

Yu Yu Hakusho - nem csak egy neverending shounen-fight

Sziasztok! Ezúttal kedvenc animéim egyikét szeretném nektek bemutatni, mégpedig a Yu Yu Hakushho-t.
Ez a sorozat a korai '90-es évek termése, viszonylag ismert anime, de mostanság sajna kezd feledésbe merülni. De ha rajtam múlik, SOHA! Szerintem mindenképp a "nagyok" (értsd: Naruto, One Piece, Dragon Ball) közé kellene sorolni, és régen esedékes lenne neki is egy remake (ha már a HunterXHunter is kapott)! Én - mint YYH mániákus - egy folytatást, amolyan 2.évadot is el tudnék neki képzelni, annyi fantáziát látok benne, és szerintem lenne rá kereslet. Az anime egyébként Yoshihiro Togashi mangája alapján készült, a mangából csak kis részleteket olvastam, így nem tudok róla sokat írni... de apró részletekben eltér tőle az anime.


Rövid történet (SPOILEREK!): Főhősünk a 14 éves Yusuke Urameshi, egy tipikus bajkeverő, állandóan lóg az iskolából és verekszik. Balhéinak köszönhetően igencsak hírhedtté vált a környéken, mindenki valóságos szörnyetegként tekint rá, egyedül gyerekkori barátja, Keiko Yukimura látja meg benne az embert és próbálja jobb útra téríteni. A bonyodalom akkor veszi kezdetét, mikor bajkeverőnk váratlanul megmenti egy kisfiú életét a sajátja árán. Hirtelen halála kapcsán normál esetben a lelke a túlvilágra kerülne, de becsúszik egy kis hiba... Találkozik Botan-nal, aki a holtak lelkét kíséri a Mennybe vagy pokolba. Megismeri a túlvilág urának fiát, Koenma-t, akitől kap egy lehetőséget, hogy visszakerülhessen az élők sorába. Hosszú küzdelmek után Yusuke ismét élő embernek tudhatja magát, ám az élete korántsem lesz a régi.
Mivel nagy mennyiségű spirituális erővel rendelkezik, Koenma kinevezi őt a szellemvilág detektívjévé, így erősebbnél erősebb szörnyekkel kell megküzdenie. Kalandjai során ismeri meg két későbbi társát, Hiei-t és Kuramát. Ezután Yusuke, Hiei, Kurama és még egy társuk, Kuwabara meghívást kapnak a Sötét Harcművészetek Viadalára. Ők 4-en, és Yusuke korábbi mestere, Genkai, Urameshi-csapat néven indulnak a viadalon. Számos hozzájuk hasonló csoporttal megküzdenek, nem egyszer vért izzadva. A végső megmérettetés hatalmas kihívást jelent számukra, a legutóbbi nyertesek ellen kell kiállniuk, de végül legyőzik őket, ezzel megnyerve a viadalt.
Hamarosan újabb küldetést kapnak Koenmától: egy pszichopata ugyanis meg akarja nyitni az átjárót az alvilág és az emberek világa között. Ha ez megtörténne, az az emberi világ végét jelentené: világunkat teljesen elözönlenék és elpusztítanák a szörnyek. Később kiderül, hogy a pszichopata nem más, mint a korábbi szellemdetektív, Sen Shui, aki szép kis csapatot gyűjtött maga köré tervének végrehajtáságoz... Yusukéék megküzdenek velük, végül legyőzik Sen Shuit, de a győzelem kis híján az életükbe kerül. A harcok nagyon megrendítőek, és ami ennél a résznél tetszett, hogy sok minden kiderül Yusuke múltjából.
Yusuke, Kurama és Hiei később átmennek az alvilágba, ahol újabb harcok várnak rájuk. Egyik kedvenc részem, mikor Hiei harcol a korábbi merterével és bepillantást nyerhetünk a fiú szívszaggató múltjába.
Ennyi lett volna a "rövid" történet, az utolsó részben Kurama és Yusuke visszatér az emberek világába, Hiei viszont az alvilágban marad, és mindannyiuk élete megy tovább...
Az Urameshi-csapaton kívül még sok karakter feltűnik az animében, köztük Yukina, Hiei húga, néhány  ellenség is később hőseink oldalára áll (Jin, Touya, Saku...), valamint Keiko és Botan is szinte mindenhol ott vannak.



Véleményem: Nem akarom ismételni magamat, de egyszerűen ezt az animét csak dicsérni lehet! Sokan fikázzák, mert csak egy "értelmetlen, erőltetett neverending shounen-fight", meg hogy tele van filler szereplőkkel, én ezt végképp máshogy látom. A karakterek kidolgozottak, szinte mindenkinek megismerjük a múltját és végigkövethetjük a jellemfejlődését. Vicces figurákból sincs hiány, hála Koenmának (nagyra nőtt csecsemőnk *-*) és a Kuwabara - Hiei párosnak (nem tudnak egy légtérben nyugton meglenni...).
A zenék gyönyörűek, főleg a 3. és 4. ending, meg a csatajelenetek aláfestő zenéi. A grafikája is szép, az akkori szinthez képest kiemelkedően jó, szerintem ma is megállja a helyét. Én kimondottan szeretem a régebbi grafikájú animéket! ^^
Ami a tanulságát illeti, én azt szűrtem le belőle, hogy soha ne adjuk fel a küzdelmünket, harcoljunk a legvégsőkig. Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de akkor is örök igazság! Szintén példa értékű volt számomra látni a főszereplők jellemfejlődését: Hiei régen hidegvérű gyilkos volt, nem ismert könyörületet és gyengédséget, a kishúgával való találkozás viszont egy kicsit megpuhította a szívét és komolyabb, érettebb lett (persze ez nem azt jelenti, hogy nem gyilkolt többet...).Yusuke esetében is megfigyelhető egy minimális változás, egy nagyon kicsit érettebb lett, de még messze nem nevezhető felnőttnek... A legnagyobb fejlődés Kuramán figyelhető meg: a vérszomjas bandita egy nap kénytelen beleszületni az emberi világba, Shuichi Minamino-ként. Innentől elkezdi megbecsülni az emberi élet és a család értékét, és a korábbi énjét hosszas tétovázás után "eldobja". A jellemfejlődések kitűnő példái annak, hogy minden ember változik az élete során és senkit sem szabad a múltja miatt elítélnünk!
Mindenképp nézzétek meg a YYH-t! Ha nem is lesz a kedvencetek, akkor is maradandó animés élményt nyújt!

És végezetül egy tetszetős AMV:

 Nah, mára ennyi... köszi, ha végigolvastátok az ömlengésemet! Szép napot! ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése